Mit tegyek sportsérülés esetén? 2. rész 2016-11-14

Cikkünk első részéből megtudhattad, mit tegyél akut sportsérülés esetén. Ha még nem olvastad az első részt, IDE kattintva érheted el.    


A 2. részben a korábban ismertetett akut sérülésekkel szemben a túlterheléses sportártalmakat vesszük górcső alá.

 

A túlterheléses sérülések vagy úgynevezett sportártalmak a szövetek alkalmazkodási vagy gyógyulási képességét meghaladó ismétlődő és/vagy halmozódó mikrosérülések hatására alakulnak ki.

 

Ha az erőbehatás nem akkora, hogy kiterjedtebb szöveti károsodást okozzon, csak esetleg néhány sejtre kiterjedő mikrosérülést, akkor nem jön létre észlelhető vérömleny és a fájdalomérzés is csak elhanyagolható. A legtöbben pillanatnyi húzódást, átmeneti kellemetlenségérzést észlelnek csak, ami, nem is tudatosul.

 

Probléma akkor van, ha a szervezet nem kap esélyt regenerációra. Túl korán megismételt hasonló, vagy akár gyengébb terhelés a kezdetben minimálisan károsodott szöveteken további károsodások beindulásához vezethet. A meginduló sejtszintű regeneráció nem képes helyreállítani a mikrostrukturát, az ismétlődő erőbehatás újabb és újabb szöveti károsodásokat okoz. A párhuzamosan zajló reparációs folyamatok, a steril gyulladás, szöveti faktorok, enzimek tovább fokozzák a sejtelhalást. Így a túlterhelt terület krónikus duzzanata, fájdalma, és funkciózavara jön létre. Egy idő után a jelentősen meggyengült terület akár kisebb erőbehatásra is elszenvedhet akut jellegű makrosérülést, törést vagy szakadást. Ilyenkor a lokálisan degenerált szövetek gyógyhajlama természetesen sokkal rosszabb, mintha egyébként ép struktúrán jött volna létre a sérülés.

 

Ezért fontos hangsúlyozni, hogy ha egy tünet vagy tünet együttes vizsgálata után azt az utasítást kapod egy szakembertől, hogy kíméld, pihentesd, tehermentesítsd az adott területet, akkor nem leszel keményebb attól, ha három nap múlva megjelensz az edzésen. Ezzel pusztán meggátolod a sérült terület gyógyulását és a további sejtelhalást okozó folyamatot támogatod. Mindemellett jelentősen növeled egy ebből fakadó nagy sérülés, illetve visszafordíthatatlan degeneratív elváltozás esélyét.

 

Túlterheléses sérülés esetén a kiváltó okok között nagy szerepet játszhat a túlzott vagy helytelen terhelés! A túlterhelés következtében helyi gyulladás alakul ki, amely a fájdalom súlyosbodását eredményezi. A sérülést követő elégtelen regenerációs időszak, valamint a további terhelés újabb szövetsérüléseket eredményez, mely egyben a gyulladást is tovább fokozza. A túlterheléses sérülések különféle belső tényezőkhöz (izom-egyensúlyzavarok, végtagi tengelyeltérések) és külső tényezőkhöz (edzésbeli hibák, nem megfelelő környezeti feltételek) kapcsolódhatnak.

 

Általában sportspecifikusak, azaz jellemzőek az adott sportágra vagy sportmozgásra (teniszkönyök, ugrótérd). A túlterheléses sérülések általában nehezen diagnosztizálhatóak és nehezen kezelhetők, de fontos ismételten hangsúlyozni, hogy megfelelő kezelés hiányában strukturálisan és funkcionálisan visszafordíthatatlanná válhatnak.

 

A sportártalmak közé tartoznak:

  • az izom-ín csontos tapadásának gyulladásai,
  • az íngyulladások,
  • az ínhüvelygyulladások,
  • a csonthártyagyulladások,
  • az izomgyulladások,
  • a tömlőgyulladások,
  • a fáradásos törések,
  • a porcfelszín-károsodások és
  • az ízületi kopások.

 

A cikk első részében ismertetett PRICE terápia túlterheléses sportsérülések esetében is javasolható eljárás, azonban, újabb irányelvek is megjelentek a közelmúltban. Ilyen ajánlás a MEAT protokoll, ami szintén egy mozaikszó:

 

  • M (movement) = az adott terület kontrollált aktív mozgatása
  • E (exercise) = gyakorlatok végzése
  • A (analgetics) = fájdalomcsillapítás
  • T (treatment) = kezelés

 

Az adott ízület és sérült terület fájdalomhatárig való mozgatása (M) fokozza a vérkeringést. A korai mobilizáció csökkenti a fájdalmat, az ízületi merevséget és a duzzanat mértékét. Ezáltal megelőzhető az izmok sorvadása, az adhéziók kialakulása és az ízület mozgástartományának csökkenése. Természetesen mozgatás alatt irányított mozgatást értünk, csak szakember irányítása mellett végezhető a lágyrész sérülések esetén.

 

A gyakorlatok végzése (E) alatt a protokoll megalkotói célzott, kontrollált gyakorlatokat értenek, melyek szintén a vérkeringést fokozzák, előidézve a gyorsabb gyógyulást és a káros anyagok elszállítását az adott területről.

 

A fájdalomcsillapítás (A) fontos része ennek a protokollnak, hiszen az intenzív fájdalom bizonyítottan lassítja a gyógyulási folyamatot. Itt a természetes alapú fájdalomcsillapítók alkalmazása a javasolt és nem a gyulladáscsökkentőké.

 

A kezelés (T) elég tág fogalom, lényeges eleme a gyógytornász bevonása a terápiába, illetve a fizikoterápiás kezelések alkalmazása.

 

Ahogy látható a túlterheléses sérülések kezelése és diagnosztizálása jóval komplikáltabb, mint az akut elváltozások estén!

A legfontosabb tanácsom, hogy figyelj tested jelzéseire! Ha az edzés hatására egy adott területen újra és újra fájdalom jelentkezik, szakember segítségével keresd meg az okokat és ne a tünetekre koncentrálj. Adj időt szervezetednek a regenerálódásra, gyógyulásra és csak azután terheld újra a sérült területet. Meghökkentő dolgot fogok mondani, ez nem két nap alatt zajlik le!!!

 

Ha folyamatosan és hosszútávon nagyobb terhelésnek teszed ki a szervezetedet, mint amire fel van készülve, mint amit az izmaid, ízületeid aktuális állapota mellett el tud viselni, akkor az ismétlődő mikrotraumák szépen gyűlnek és gyűlnek, egészen addig, amíg ebből egy nagy sérülés ki nem alakul. Ha rendszeresen futsz félmaraton körüli távokat, akkor nem földtől elrugaszkodott ötlet néhány hónap alatt felkészülni egy maratoni távra. Mert a régóta rendszeresen megtett 20 kilométer körüli távok miatt, izmaid, ízületeid, stabilizáló szalagjaid kellőképpen meg vannak erősödve, el tudják viselni azt a terhelést, aminek a 42 km-re történő pár hónapos felkészülésben kiteszed. Ezzel szemben egy minimális futóelőzmény után négy-öt hónapos felkészüléssel nekivágni mindennek, az én olvasatomban sokkal inkább orosz rulettnek, mintsem megfontolt és ésszerű döntésnek tekinthető.

 

Nyilvánvaló, hogy fizikai erőd, állóképességed úgy fejleszthető, ha mindig nagyobb súllyal végzed a gyakorlatot, vagy hosszabb ideig, hosszabb távon terheld a szervezeted. Ezzel nincs is semmi gond, a kulcs a fokozatosságban van. Ha 50 kilóval nyomsz fekve, ami már könnyen megy, akkor nyugodtan továbbléphetsz 52-54 kilóra, ami megfelelő edzésingert fog adni a fejlődéshez. De ha 50 kg után azonnal 60 kilóval folytatod az edzéseidet, az nagy valószínűséggel már túlterhel. Egy egész élet rendelkezésre áll a fejlődéshez, nincs értelme rohanni és ésszerűtlen szinten gyorsítani. A nagyon gyors fejlődés sajnos a legtöbb esetben egy orvosi rendelőben ér véget, amikor a pecsét csattan a beutalón és a kinyomtatott recepten.

 

Dolgozz, eddz, törekedj mindig többre, jobbra, szabályosabbra, légy motivált, hogy egyre magasabb szintre kerülj az általad választott sportban, de mindehhez adj elégendő időt szervezetednek! Az élsportolók, akiknek a meccseken, versenyeken szurkolunk, 5-6 éves koruk óta napi szinten készülnek arra, hogy amikor évekkel később elhangzik a sípszó, a maximumot hozhassák ki magukból. Nem egészséges, ha pár hónap alatt szeretnél a nyomdokaikban lépni!

 

Vigyázz szervezetedre, az izmaidra, ízületeidre, az általános egészségi állapotodra, mert ha rosszul bánsz vele és idő előtt elhasználod, ebből nem tudsz újat venni az első útba eső benzinkúton!

 

Kommentek